2011 február 14. | Szerző: Sztella |
Szepes Mária – Kibékülés
Békét kötni mindennel és mindenkivel,
aki más, mint amit jónak, szépnek
tartok, s csak önmaga tud lenni.
.
Bölcs az, aki megbocsát. Ilyen a világ!
Ennyi az ember, s ennyi vagyok
magam is. Nem több és nem kevesebb.
Néha megostromlom a lehetetlent,
Sziszifuszként hegyre hordom terheimet,
azután visszahullok talajt vesztve megint.
De magamnak is megbocsájtok,
ami nehezebb, mint átugrani
saját, földre vetült árnyékunkat.
A csoda villáma váratlan mindig,
eltünteti, ami valónak tűnik,
s megmutatja, ami a mulandóban is igaz,
mert soha el nem múlik.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Megbocsájtani fontos, de felejteni nem szabad :).
És nemcsak kín, édes és gyönyörű is tud lenni.
Örülök, hogy előkerültél!
Bizony felejteni nem lehet, de jó emlékezni!!
Örülök én is neked! 🙂
Jöhetnél gyakrabban is! 🙂
Húúú! Sztella! De rég nem jártál erre…..
Jó lenne hallani felőled! Jól vagy?
Remélem jól vagy :). Bizony jöhetnél gyakrabban!