A szeretett ember elutasító viselkedése az agynak azon részeit stimulálja, amely a motivációt, a jutalmazást és a függőséget is irányítja, állítja az a tanulmány, amely a Journal of Neourophysiology júliusi számában jelent meg.

A tanulmány magyarázatot adhat arra, hogy miért olyan nehéz kontrollálni szerelmi csalódással kapcsolatos érzéseinket, és bepillantást nyerhetünk az olyan szélsőséges reakciókba, mint az ex zaklatása, a gyilkosság és az öngyilkosság.

A vizsgálatok során a kutatók úgynevezett funkcionális MR vizsgálatot alkalmaztak, így rögzítették annak a 15 főiskolás korú heteroszexuális fiatalnak az agyi működését, akikkel nemrég szakított partnerük, és akik elmondásuk szerint még mindig erős szerelmet éreztek volt kedvesük iránt.

Sóvárgással töltött napok

A szakítás és a vizsgálat kezdete között átlagosan 63 nap telt el. A résztvevők mindegyike magas pontszámot kapott a “Szenvedélyes Szerelem Skálája” elnevezésű pszichológiai teszten, amely a romantikus érzések intenzitását méri. Mindegyik fiatal arról számolt be, hogy a nap 85 százalékában arra a személyre gondol, aki elhagyta őt, és azért sóvárog, hogy az illető visszatérjen hozzá.

A résztvevőkkel megnézették volt partnerük fényképét. Azután, hogy eltereljék figyelmüket a szeretett személyről, olyan egyszerű matematikai feladatot adtak fel nekik, hogy kezdjenek el visszaszámolni egy négyjegyű számból. Végül egy semleges személyről mutattak nekik képet.

A kutatók azt vették észre, hogy a volt partner képe az agynak a következő kulcsterületeit jobban stimulálta, mint a semleges személy képe:

– a középagy ventrális tegmentális területe, amely a motivációt és a jutalmat irányítja, és a romantikus érzések kialakulásában van szerepe,

– a nucleus accumbens területet, amely a sóvárgással és a függőséggel van kapcsolatban,

– valamint az insula és az elülső cingulum területét, amelyek a fizikai fájdalommal és a szorongással állnak összefüggésben.

A szenvedélyes szerelem függőség

A kutatók elmondták, hogy tanulmányuk bizonyítékként szolgál arra, hogy a szenvedélyes szerelmet egy cél-orientált motiváció, és nem a féktelen indulat vezérli. Egyetértenek azzal a feltételezéssel, hogy a szakítás után történő sóvárgás a függőség egyik formája. Azok, akik szerelmi csalódás miatt szenvednek, lényegében úgy harcolnak, mintha valami függőségtől szeretnének szabadulni.

Idő kell hozzá, hogy kiszeressünk valakiből

De van remény tehát a csalódott szerelmeseknek: a kutatók úgy találták, hogy az idő elteltével az agy fent említett területei egyre kevésbé aktiválódtak, amikor a volt partner képe megjelent.

Ugyanakkor az agy azon területei léptek működésbe, amellyel az ember újraértékeli érzéseit. Tehát valakiből kiszeretni egy nehéz tanulási folyamat, de ez is bizonyítja, hogy az idő minden sebet begyógyít.