2010 március 18. | Szerző: Sztella |

 Furcsa egy hónap van mögöttem.

Új munkatársak, a régiek hiányával keveredve. Új szerelem érzés, a régivel keveredve. Valahogy tőmondatokban ez a lényeg. Néha észbe kellene kapnom és soha többé munkahelyi kapcsolatnak még a gondolatát sem engedni, hogy kialakuljon, de én mindig belemászok ilyen hülyeségbe, aztán persze nekem fáj.

Olyan szépen és romantikusan indult február 18-án egy sms-el, ami az egyik új főnököm és én közöttem alakult. Vagyis már előtte is éreztem én azt a bizonyos vibrálást, de nem mertem hinni benne. Meggyőztem magam, hogy ez biztosan nem az, csak ő nagyon udvarias szeretne velem, velünk új kollégákkal lenni.

Azért, amikor már vacsorázni mentünk és órákat beszélgettünk éjszaka telefonon, akkor már tudtam, hogy ez nem merő udvariasság, ez talán több annál. Persze még messze van a szerelemtől, de bizonyos, hogy vonzalom az van, mindkét részről. Két hétig este az ő sms-ére aludtam el, hajnalban az övére ébredtem… csuda jó érzések mellengették a szívem. Aztán jött egy német üzleti út, ami mindent borított. Egyik napról a másikra elmaradtak az sms-ek, sőt a németektől, egyáltalán nem kaptam, mindaddig míg én rá nem kérdeztem, hogy él-e? Amikor hazaérkezett sem változott ez meg. Ennek egy hete. És lassan, egy-két napja eluralkodott rajtam egy vegyes érzés a düh keveredése a szánalommal, a megalázottság érzéssel. Dühös vagyok, hogy ha kértem, hogy legyen őszinte, akkor miért nem az, szánom az ilyen embert, aki nem vállalja fel a véleményét, és megalázottnak érzem magam, hiszen így semmibe venni egyik napról a másikra, az azért nem  természetes.

Mindezek után ma délután hív, mintha magától értetődő lenne, hogy ha megkérdezi, hogyan vagyok, azt mondom “jól, örülök, hogy hallok felőlled” ezen szavak helyett csak annyit mondtam, nem tudom. Zavartan nevetett, de nekem nem nagyon volt kedvem oldani a kínos csendet. Megbeszéltük az aktuális munkahelyi teendőket és azt ígérte este beszélünk. Nagyon nehéz lesz higgadtnak és nyugodtnak lennem, pedig szeretném a dolgot intelligensen kezelni, hiszen évekig együtt fogunk dolgozuni, ha nem is közvetlenül, de rengeteget kell vele egyeztetnem és beszélnem mindenfélkéről.

Szóval furcsa egy helyzet ez kérem. Egyszer csak jön egy tökéletesnek tűnő férfi: elvált, kapcsolatra vágyik, jóképű, a feje sem üres (legalábbis elsőre úgy tűnt) és tetszel neki. Azt hinnéd igen, most talán kopogtat az ajtódon a szerelem, hagyd, hogy átjárjon és élvezd! Mire kicsit bátrabban mertem volna  mindebbe belegondolni, úgy eltűnt az életemből, mintha nem is lett volna. Minden magyarázat nélkül. Mit kell ilyenkor tenni? Sokat nem tudtam, egy-két sms-ben, e-mailban kértem, hogy reagáljon a kérdésemre. Nincs baj, ha nem az vagyok, akinek elsőre látott, de az őszinteség fontos! Nálam különösen. Egy két visszafogott sms érkezett, de nem volt benne semmilyen kedves megjegyzés, olyan tárgyilagos hangvételűek a napjairól.

Vagyis úgy gondolod magadban, akármennyire is szép lehetőségnek tűnt, le kell zárnod, hogy ne fájjon még jobban, mint amennyire már így is fáj. Ezt a héten úgy ahogy sikerült lerendezni a lelkemben.

Erre ma megjelenik. ÁÁÁÁÁÁ, minek ez nekem?????