2010 február 10. | Szerző: Sztella |

 Köszi lányok a kommenteket!

Az élet szép, vagyis annak kell látni, hiszen élek és érzek, akkor meg nem lehet nagy baj. Nem véletlen írtam a tegnapiakat. Volt és van egy férfi az életemben, akinek olyan nagy dolgokat köszönhetek, hogy szavakkal alig elmondhatók. NŐ (igen így nagybetűsen) és különleges ember lettem mellette. Csodák sorozatát éltem át, boldog és boldogtalan voltam egyszerre. De eszméletlen jó, hogy volt ő nekem. Szép volt, romantikus, izgalmas, kalandokkal teli, iszonyú kínokat okozó boldogság. És lassan ráébredek, hogy van egy másik férfi az életemben, aki mindezt végig élte velem, csendesen a háttérben támogatva,és lelket ápolva. Az egyik nős három gyerekkel, a másik már egyszer elvált, nem akarna még egyszer. Szóval akár mondhatnám, hogy a sors milyen gonosz, de most valahogy nem ezt látom ezekből a történetekből, kezdek pozitívan látni és érezni. Jó, hogy Ő volt és jó, hogy ő most van…és talán lesz nekem az életemben…