<\/P>\r\n
Na sz\u00f3val, t\u00fal vagyunk a Valentin napon is. Eml\u00e9kek... illatok, mozdulatok, f\u00e9nyek, k\u00eds\u00e9rtettek. Persze dolgoztam, mint ezel\u0151tt k\u00e9t \u00e9vvel is. A bar\u00e1tn\u0151m tan\u00e1cs\u00e1ra, ki kellene l\u00e9pni a m\u00falb\u00f3l, hogy \u00e9lni tudjak a jelen lehet\u0151s\u00e9geivel. \"Aki szerelemre v\u00e1gyik, az a j\u00f3ra v\u00e1gyik\", mondja \u0151, erre \u00e9n, \"de a szerelem f\u00e1j\". \u00c9s \u00edgy megy ez, ha az ember megs\u00e9r\u00fcl, nehezen \u00e9p\u00fcl a bizalom, nehezen hiszi el mag\u00e1r\u00f3l, hogy m\u00e1sk\u00e9nt is lehetne...pedig lehet, hogy lehetne, de lehet, hogy m\u00e9gsem.Neh\u00e9z a szeml\u00e9letv\u00e1lt\u00e1s, neh\u00e9z merni. Nem az \u00e1lmokkal van a baj, mert azok valahogy az \u00e9n lelkemb\u0151l, mint valami kiapadhatatlan patak folydog\u00e1lnak, hol b\u00e9k\u00e9sen, hol r\u00e1mz\u00fadulva, de soha nem apad ki. Egyik \u00e1lom a m\u00e1sik ut\u00e1n, egyszer\u0171en csak megtelepszik a sz\u00edvemben \u00e9s nem nyugszom, am\u00edg el nem \u00e9rem. Azt is l\u00e1tom, hogy nincsenek r\u00f6vid t\u00e1v\u00fa \u00e1lmaim, m\u00e1sk\u00e9pp mondva nekem nincsenek kis \u00e1lmaim. Csak olyan hegyeket mozgat\u00f3k, olyan eget, f\u00f6ldet \u00f6sszebor\u00edt\u00f3k. Lehet keresni kellene, kicsi kis \u00e1lmokat, v\u00e1gyakat, hogy k\u00f6nnyen j\u00f6jj\u00f6n az \u00f6r\u00f6m, a boldogs\u00e1g. Ezzel nem azt mondom, hogy a kis dolgoknak nem is szoktam \u00f6r\u00fclni. Mert ez nem igaz, igenis nagyon szoktam, csak azokat nem \u00fagy \u00e9lem meg, mint az \u00e1lmok megval\u00f3sul\u00e1s\u00e1t. Valahogy, olyan ez, hogy a nagy \u00e1lmok megval\u00f3sul\u00e1s\u00e1\u00e9rt iszonyat sokat kell dolgozni, n\u00e9ha ak\u00e1r harcolni, de lehet, hogy szenvedni is... \u00e9s most jelenleg att\u00f3l szenvedek, hogy f\u00e9lek, hogy szenvedni fogok. Vagyis nem merek szeretni \u00e9s nem hagyom magam szeretni. Pedig, tal\u00e1n ez a bizonyos bar\u00e1t, aki eddig a h\u00e1tt\u00e9rb\u0151l t\u00e1mogatta a lelkem, t\u00f6bbet \u00e9s m\u00e1st szeretne, de ...\u00e9s megint itt van ez az icike-picike szavacska. Minek belebonyol\u00f3dni abba, olyanba, amir\u0151l, akir\u0151l el\u0151re tudom, hogy nem lehets\u00e9ges a hossz\u00fa t\u00e1v\u00fa kapcsolat. M\u00e9gegyszer szeret\u0151nek lenni, v\u00e1rni lopott \u00f3r\u00e1kra, lemondani, nem akarni szeretni, azt\u00e1n \u00fagyis m\u00e9gis szerelmes lenn\u00e9k, de m\u00e1r el\u0151re ki van mondva, hogy \u0151 \u00f6reg, nincs el\u00e9g p\u00e9nze egy m\u00e1sodik v\u00e1l\u00e1shoz...Sz\u00f3val, nem akarok szeretni egy ilyen embert, pedig annyira szerethet\u0151 lenne...de...na igen, az a fr\u00e1nya icike-picike szavacska<\/P>","type":"rich"}