2011 november 2. | Szerző: Sztella |

  Mindig rájövök, hogy nekem nagyon kevés is elég ahhoz, hogy boldog legyek.

Például elég egy telefonhívás. 

Igen, igen, igen! Nem csapott be, nem váratott napokat. Ma délután hívott. 

Éppen a fodrásznál szépültem, amikor egyfolytában csörögtek a telefonjaim,a céges is és a saját. Még csak félig volt felkenve a festék, amikor csörgött a céges telefonom, nem tudtam felvenni. Akárki azon hív, nem szokott újra hívni, mert tudja, hogy látni fogom a nem fogadott hívást és visszahívom. Amikor közvetlenül újra csörgött, kértem a fodrászt, hogy meg kell néznem. Láttam a kijelzőn a város körzetszámát,és boldogan szóltam bele. Ismét nagyon aranyos volt, aggódó és boldognak tűnő. Elmondta,hogy nagyon megijesztettem, és, hogy utána jutott eszébe, hogy meg sem kérdezte,hogy milyen tüneteim vannak és,hogy egyáltalán, hogy vagyok. Mondtam neki, hogy én változatlanul meg vagyok ijedve, és elsoroltam, hogyan esegetek bukogatok, milyen nagy fájdalommal élek, mennyi gyógyszerre van szükségem. Szakmáztunk egy kicsit. Gyanítom nem nyugtattam meg.  Szombaton szeretne eljönni hozzám és az a kérés, hogy üljek be az autóba, és elmegyünk.Kérdezte, dolgozom-e? Nem, de ha igen azt is megoldottam volna. Kérdeztem, hogy mikorra várhatom, délelőtt 10, de lehet már reggel 8-kor itt lesz. Annyira meglepődtem, hogy nem is jutott eszembe más, mint, hogy igent mondjak. Jókedvűek voltunk, felszabadultan beszélgettünk, és örültünk, hogy látni fogjuk egymást. Ezt el is mondtuk, és letettük a telefont. Nem telt el fél perc nevetve hívott vissza, hogy nem tudja, hol lakom, mi az utca neve. Kicsit élcelődtem vele,hogy lám-lám még nem volt nálam ennyi éven keresztül!!! De persze elárultam Neki.  Nagyon boldog vagyok a gondolattól, hogy majd beszélgethetek vele, megtudhatom most hogyan él, mit csinál? Szereti-e az új munkahelyét, hogy bírja az építkezés nyűgét baját? Mindent szeretnék megtudni amiből lassan két éve kimaradtam. Nem akarok keseregni a szörnyűségeken, ami már megtörtént, ha most kapok fél órát, egyet, vagy akár többet én azt nagyon nagyon ki akarom használni és magamba szívni, mindent, amit belőle szeretek. A hangját, a mozdulatait, az illatát, azt,  még azt is ahogyan vezet…szóval Őt magát, úgy ahogyan van.